Nemrég elkezdtünk egy sorozatot olyan moszkvai őrkutyák történetével, akiket nem kölyök korukban fogadtak be, ezzel is mutatva, hogy az „idősebb” kutyák is mennyire szuperül lehetnek új családtagunk.
Első ilyen történetünk után keresett meg minket Luca, aki szintén örökbefogadója egy Moszinak és szívesen megosztaná az Ő szeretteljes és rendkívül megható történetüket.
„Nagyon fontosnak tartom, hogy ledöntsük az örökbefogadással és a moszkvai őrkutyákkal kapcsolatos sztereotípiákat. Ezért íme a mi történetünk :
8 és fél évvel ezelőtt volt már két kan moszkvai őrkutyám, ezért egy kedves rendőr ismerősünk megkért, fogadjunk örökbe még egyet, mert a gazdája börtönbe került. Először nem tartottam jó ötletnek, amit azóta is borzalmasan bánok, hiszen féltem, mi lesz ha nem fogad majd el engem. 20 évesen, 50 kilós nőként ezzel a két 60 kilós kan moszkvaival el tudtam képzelni milyen lehet, ha az új kutya nem fogad el.
Nagy butaság volt. Tamara jött, és az első perctől egymásba szerettünk. A kutyáim ugyan egy 3. lány kutyám felbujtására nem fogadták el, de szerencsére volt lehetőségünk külön választani őket, és végül Igor kutyámmal társra leltek egymásban. A múltjáról semmit sem tudtam, hogy hány éves, hol lakott, csakhogy egy férfi öv volt a nyakörve, és nem ismerte a tápot (ám jó húsban volt ) Sajnos bőrgyulladással került hozzám, tehát első napunk az állatorvoshoz vezetett, és azt hiszem ott, örökre megadta nekem a bizalmat. Másnaptól minden nap a nyakamba ugrott, és puszival üdvözölt. Minden kutyámhoz, minden költözéshez alkalmazkodott. Soha nem morgott rám, soha egy pillanatra nem féltem tőle. Éppen, hogy az általam kicsi koruk óta nevelt kutyáim gonoszkodtak vele, és morogtak rám is, egy-egy nehezebb fésülködés közben.
8 és fél csodálatos évet töltöttünk együtt a legnagyobb szerelemben. Májusban orr daganattal diagnosztizálták, és azt mondták hetekben gondolkodjak. Együtt nagyon sokat küzdve még fél évig együtt lehettünk, míg tegnap örökre elaludt.
Egészen más, elképzelhetetlenül mély szeretet ez…
Aki nem fogad örökbe kutyát, az sosem tapasztalja meg milyen érzés, mikor egy felnőtt kutya, ki tudja milyen múlttal bizalmat szavaz nekünk, és a mindene lehetünk, ő pedig nekünk a minden….”
