Öt évesen mondtak le róla. Fél éves rehab után, 2019. Húsvétkor bútorozott hozzám (nem sok mindennel, csak nagy bundája és szerető szíve volt).
Mielőtt elhoztam kétszer mentem el ismerkedni a Gödöllői Kutyasport Központba, ahol Szabó György tanította visszafogottságra (nagy sikerrel, köszönet érte!).
Első találkozásunkkor nekem akart jönni, idegen voltam a számára. Akkor döntöttem úgy, hogy visszamegyek még meglátogatni, amikor az első látogatás vége felé mellette guggolva rám tette a mancsát.
Nem tolakodó a jelleme, kíváncsi, türelmes, nem tesz tönkre semmit, lakásban nyugodtan viselkedik, nem lop kaját az asztalról és a saját eledelét ülve várja, más állatokból sem akarja „kivenni az elemet”. Vezényszavakat és kézjeleket jól érti.
A kezdeti kölcsönös méregetésből igazi kötődés lett. Az első este otthon, már a hasát vakartatta. Egy év után olyan, mintha mindig is velem lett volna.
Az idegeneket megmorogja, de ha én beengedem őket, elfogadja a jelenlétüket. A domináns személyeket rögtön kiszúrja.
Még ennyi idősen is nagy játékos kajla maci. Amolyan méltósággal teli Moszis jellem.